Hisszük, hogy az igaz művészet bárhol megtalálja azt a talajt,
amelyben megfoganhat és kibontakozhat.
A tiszta művészetet keressük a szubjektív én
és az objektív világ összekapcsolásával.
a művészet eszközeit hívva segítségül,
egybekötve ezt saját világunkkal.
Az alkotótábor teret biztosít
a kapcsolatteremtés és az önmegmutatás önmegtartó lehetőségére,
minden alkotni vágyó személy számára nyitott,
aki azonosulni tud az alkotótábor céljaival,
legyen az amatőr vagy hivatásos művész.

Kedves Látogató!

      A Dr. Fábián László Egyesület szervezésében 2011-ben ötödik alkalommal szervezzük meg az Erdővidéki Alkotótábort, Kisbaconban (augusztus 10-15). Arra törekedünk, hogy a személyes ambíciókkal és stílusvilággal egyetemben évente megörökítsük az itteni táj és ember évszázados köttöttségeit, amely a hely szellemében, a hagyományokban, élethelyzetekben, a mindennapok ízében szövődik tovább. Ezt akarjuk a felszínre hozni, átformálva a szemlélő elé tárni, kivetkőztetni a megfoghatatlant.
     Fontos megjegyezni, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség szellemében dolgozunk. A tényleges művészi értékeket helyezzük előtérbe, ez alkotja táborunk egyik fő célját. Átadni, megismertetni mindezt a fiatalabb generációkkal is, ez a tábor hitvallásának alappillére.
     Az elszigeteltség érzete nem szab számunkra korlátokat, hisszük és valljuk azt, hogy a művészet eszközeivel e határokat sikerül feloldanunk. Az eltelt években arra törekedtünk, hogy sikerüljön egy kis csapatot létrehoznunk, amelyre majd a jövőben komolyan lehet építeni. Ez többé kevésbé sikerült is a szervezőknek, hiszen állandó lakói is vannak immáron a kisbaconi alkotótábornak. Valljuk, nemcsak értékeket kell teremteni, hanem tovább is kell adni, így teremtve lehetőséget arra, hogy mások is részt vállaljanak ebben.
     Az egyén, mint alkotó esetekben művész lép színre és világot, stílust teremtve, juttatja kifejezésre érzéseit, kapcsolatát a külvilággal, s az őt ért impulzusok képpé, formává, színné alakulnak, tehát valami születhet, születőben van. Lehetséges, hogy ezen probálkozás pusztán csak félbemaradt mozdulat, egy kísérlet a világ megértésére, egyben megismerésére is.
     A rácsodálkozás vagy öröm, melybe fájdalom vegyül, adja azt a kibogozhatatlan keveréket, melyből a mű születik. Ez egyben lehetőség is önmagunk felvállalására, a saját gondolatok kibontakoztatására. Itt az idő, hogy ne vessünk békjót a kreativításnak, hiszen manapság az egyén eltűnésének idejét éljük.