A 2007-es alkotótábor krónikája

Bevezető


A Dr. Fábián László Egyesület égisze alatt az ''identitás jegyébe'' megszervezett I. Erdővidéki Alkotótábor történetéhez és a készített alkotások keletkezéséről szóló kiadványhoz


''Keresd művész, a magányt ,
Művet foganj s befejezz,
De hogy élvezd alkotásod,
Ahhoz társakat keress''


                        Goethe, Johann Wolfgang von

         Egy alkotótábor létrehozásának gondolata a művészi tehetségek felkarolása a művészi nevelés érdekében már rég megszületett Antal István elméjében.
Szabó Magda írónőt idézve ''Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű'' megcáfoljuk, mert ebben az esetben egy alkotótábor létrehozása egy embernek igen nehéz feladat lett volna. Ezért volt szükség néhány olyan lelkes művészi lélekre, mint Albert Egon filozófus és Benedek Tímea, aki a kolozsvári Ion Andreescu Művészeti egyetem I éves hallgatója- és akik a tábor megvalósításának mozgató rugóivá váltak. Csak erkölcsi támogatókkal nehéz lett volna létre hozni valami maradandót, nagyon is el kelt olyan anyagi támogatók segítsége mint: a Communitas alapítvány, Buksa Miklós a baróti Erpék igazgatója, Loata Felician a Bibco gazdasági igazgatója és Szotyori Csaba állatorvos. A segítőkész emberek fantáziát láttak a tábor létrehozásában és felismerték, hogy ösztönözni kell az ifjú tehetségeket a művészi hajlam kibontakozásában. Mondhatni az identitás nevében megszervezett I. Erdővidéki Alkotótábor a meggyőződésről és a megvalósítás iránti elszántságról szólt. A tábor a Dr. Fábián László Emlékbizottság égisze alatt jött létre.
         Mivel első alkalommal szerveztük, nyílván a tábornak nem volt története és ilyen meggondolás alapján a táborozók reám bízták a tábor krónikása titulust, hogy jegyezzem le a táborban észlelt történeteket, hogy ha majd hagyománnyá fog válni a táborozás, legyen története és majd az előző évek táborozásához viszonyítsuk a fejleményeket. A tábor 3 napos volt-előre augusztus 10 és 12-re szerveztük, de már 9.-én este megérkeztek az alkotni vágyók és 12.-én este senki se akart haza menni. Ez jól esett nekünk Istvánnal, mert az is volt a célunk, hogy ne csak mi érezzük jól magunkat, a kedves otthonunk másoknak is kikapcsolódás céljául szolgáljon.

A tábor helyszíne Kisbacon volt


         És miért pont Kisbacon? ''Azért, mert Kisbacon a világ közepe'' Szoktuk mondogatni Istvánnal. Itt el lehet felejteni a mindennapi gondokat és itt lehet pozitív energiákkal feltöltődni. Kisbacon igazi szimbolikus tér, jelképes , mese szellemő világ. Benedek Elek-mindenki Elek apója is itt szívta magába az identitás tudatát, hiszen a budapesti tanulmányai után is szíve vissza vágyott ebbe a világba ,ahol ihletődött a szép mesék írására.
         Az ALKOTÓTÁBOR helyszíne összeért a Benedek Elek kertjével. Talán ezért is könnyebb ihletődni a művészi alkotásra... Itt láthatók azok a délcegen emelkedő fenyőfák, amelyeket még Elek apónk ültette. Ha felmegyünk a dombra onnan beláthatjuk az egész Kisbacont a festői szépségével, ha balra térünk el, a kapunk előtt a mező felé, akkor a Hargita nyúlványait szemlélhetjük és beláthatjuk Bodvajt is festői szépségével. Tőlünk a kilátás gyönyörű látványt nyújt és az itt létünk kedves élmény marad az év bármely időszakában. Tavasszal a fák kibontakozó rügyei, a természet újra éledése a szebbnél szebb virág kavalkáddal, a zöld szín minden árnyalataival és virágillattal, nyáron a madarak csicsergése, a gémek kelepelése az Elek apó kertjében, a méhek zümmögése, a kisbaconi szorgos emberek széna gyűjtési tevékenysége, ősszel a paletta minden színskálája, a dolgozó, egyszerű falusi emberrel, aki terményének begyűjtéssel foglalkozik és télen pedig az első hó és a kisgyerekek öröm kiáltása - szánkózás közben -, majd az igazi tél beálltával a hó alatt alszanak a házak és bent duruzsol a kemence, no meg a sok szép feledhetetlen szilveszterek? Ezen benyomások nyújtanak örök élményt, látványt és ihletést, ami azt az érzést kelti az alkotni vágyok szívében is, hogy itt Kisbaconban megáll az idő és minden varázslatos, mert van itt valami az ózondús tiszta levegőben is, ami megmagyarázhatatlan és amitől mesés ez a hely.
         Az Alkotótábor szervezői beláttuk, hogy Kisbacon igazi, egyedi világ az alkotni vágyók szívében. Ez a hely mindig azt sugallja, hogy nem szabad elhagyni ezt a gyönyörőséges tájat és vele együtt egész Erdővidéket. Ez a hely valóságos identitás tudatot fejleszt nemcsak az alkotó ember szellemiségében. E hely különlegessége arra készteti az alkotókat, hogy örökítsék meg és mentsék meg mindazt, ami még él a hagyományokból is és igazán lehet dokumentálódni a falu életéből is. Az alkotók igazi ihletődést kaphattak az alkotó munkára és valamennyijükben létező mővészi hajlam magasra szárnyra kelhetett. A tábor alatt az alkotók bebizonyították, hogy a mővészet nem ismer kényszert és ki-ki saját alkotó technikája szerint ezt be is bizonyította vonalakkal, színekkel,grafikában és a fényképezőgép segítségével. A megszületett munkák értékét maguk az egyéni alkotások is bizonyítják ebben a kis kiadványban, mert minden alkotó a munkáján keresztül kivetített valamit a lelki világából és a pillanatnyi hangulatából. Lehet látni jellegzetes kisbaconi tájképet, helyi jellegő fotókat, a munkából haza térő fáradt falusi emberekkel,de megszülettek közösen festett mese jelenetek is. A képek a valóságból sarjadnak és kitükrözik az alkotó pillanatnyi belső világát, örömérzését az alkotni akaráshoz. Az alkotások zömében a szép kisbaconi táj örök értékő marad és Kisbacon szépsége a képeken keresztül nem pusztul el...
         Az örömteli alkotás és a mesés hangulat közepette jöttek létre a csodálatos mesés jelenetek Az égig érő fa és a Kutya szeretne lenni mesék jelenetei. Ezek közös alkotások voltak, mert volt aki a mesék vázlatos rajzát gondolta ki, volt aki a színek hatását tervezte ki és vitte fel a nyersanyagra,és volt aki a kontúrokon keresztül tette nyomatékossá a mese mondanivalóját. Szinte minden jelenlevőnek van valami köze ezen alkotásokhoz. Érdekes megoldásnak tőnt A kutya szeretne lenni mesés plaketten az egyik sarokban, ahogy Elek apó ül és mesél a gyerekeknek és a mesélés egybeolvad magával a mesés jelenettel.
         Feledhetetlennek találtam a táborban azt a jelenetet is, amikor Az égig érő fa mesejelenetben elkészül a királylány, amint a kérők sorban állnak kezéért és a tábor résztvevői között a fiúk a nagy mesejelenet mellé térdelve próbálják ''megkérn'' ők is a királylány kezét és ezt a jelenetet Varga Béla fotójával hően meg is örökítette. Itt a mese jelenet egybe olvadt a valósággal. A valóság pedig az önfeledt pillanat részese lett. A tábor ideje alatt tudományos előadás sorozaton vehettünk részt. Az identitás tudatról előadást tartott Albert Egon filozófus - a tábor mővészeti vezetője és Benedek Huszár János Kisbacon szülöttje, Elek apó egyenes ágú le - származottja, jelenleg Illyefalva polgármestere, de csodálatos számítógépes tudományos előadásával bővölte el a hallgatóságot Fehér János mővészettörténész, aki Szent László legendáit mutatta be az Erdélyben létező templomok falain, utalva erre az erdővidéki templomokra is. Az előadások koordinátora és egyben társszervezője Takó István informatikus volt. Tanulságos, identitás vonatkozású értékerejő, előadásoknak lehettünk fültanúi.
         Az erdővidéki identitás gondolata nem maradhatna meg nyomatékosan az erdővidéki ember gondolatvilágában, ha szellemiségében nem élnének Erdővidék hírét messzi tájakon is öregbítő nagyjaink. Grafikus ábrázolásban a szemlélő találkozhat egy részével, - hiszen három nap kis idő mindenik portréját elkészíteni úgy, hogy az élethő is lehessen. Ezek a szénrajzportrék Elekes Zoltán marosvásárhelyi tanárnak - a tábor meghívottjának - munkáját dicsérik.(ő rajzolta Dr. Fábián László portréját a baróti emlékháza plakettjén és az Erdővidék hetilap dobosát és a szerkesztőségben levő Dr. Fábián László portréját is tus rajzban, csak itt Erdővidék vonatkozásban?) A táborban meghívott minden napos vendégeink voltak szakemberek, gyakorló mővészek, mint Rácz Magda rajztanár, Varga Béla fotómővész - Elekes Zoltán marosvásárhelyi tanár, és megtisztelt látogatásával Veres Miklós vargyasi festőmővész. A fent említett vendégeink hasznos utasításokkal látták el a kezdő alkotókat és velük együtt alkottak. A legfiatalabb alkotó a négy éves Imre Mikólt volt, -Magdika unokája - aki egyik nap reggeltől estig festett az alkotókkal karöltve. Ez is azt igazolta, hogy az alkotni vágyás gondolata még a kicsi, de mővészi hajlammal megáldott Mikóltra is átragadt, mert benne is lappang a mővészi tehetség? Lenyőgöző látvány volt látni az alkotó fiatalokat a festő palettával a kezükben szétszóródva hol a kertbe, hol a tornácon, hol valamelyik bokor tövében vagy valamelyik domb tetején. Zenó, azaz Fehér Zoltán és Varga Béla fotómővész motorkerékpárral szelte át Kisbacont fényképezve. Béla gyerekekkel körülvéve is vette lencsevégre az általa mővészi szemmel értékelt pillanatokat. Fájós lábával fáradságot nem ismerve járt és lelkesen magyarázta a fiataloknak hogyan kell mővész szemmel szemlélni a világot és lelkesen mesélt az élettapasztalatairól. A tábornak jól kigondolt programja volt. Reggel 7-kor kelés, reggeli készítés, majd reggelizés és 9 órától munka. De ez a munka az alkotás volt és ez belső kényszerként jött, nem parancs szóra. Igazi munkakedv ragadt egyik alkotóról a másikra. Valahogy mintha mindenki érezte volna, hogy szalad el az idő a lábunk alatt és ezt az alkalmat nem lehet már bepótolni, ha most el mulasztjuk. 19. óra után a kisbaconi templom harangja is megkondult és a tehenek is leereszkedtek a Csikóra tetőről. Ekkor lassan már kezdett Kisbaconra telepedni az este. A fáradt emberek behúzódtak ?fészkeikbe?, hogy erőt győjtsenek másnapra. A táborban ilyenkor kezdődött az igazi tábori élet. Az este meghitt hangulatát megszakították a kedves beszélgetések, a szaxafon hangja, a felszabadult hangulat. Talán egy kis hangulatot loptunk be Kisbacon csendes életébe. A tábornak volt szakácsa ,aki nagyon finomakat főzött hatalmas üstben Zenó személyében, aki a Duna-deltai halászos meséivel nevettette a társaságot. István és Zoli viccei is sokszor sírásig nevetették a társaságot. Igazi önfeledt hangulat volt minden este. Napközben mindenkinek meg volt a maga sajátos feladata. István volt a mindenes, bármi kellet ő volt a beszerző, a fuvaros, a szállító, az igazgató. Zoltán volt a szakxafonos, Zenó a szakszerő szakács, Fejes Izabella a tábori zászló hímzője. Én a tábor szemfüles krónikása. Kinga és Iza mosogattak is. Bikficc volt a tábor szeretett kutyája, aki két alkotás szereplője is. A táborban eltelt idő hamar elrepült, de feledhetetlen élményt hagyott maga után gyönyörő, szép alkotásokkal megtőzdelve. Itt barátságok születtek és össze állt egy igazi mővészi lelkekből álló csapat. Gondolatban még Elek apó is velünk volt. A Kisbaconban született alkotásokból már két kiállítás is volt megszervezve. Egy záró kiállítást szerveztünk a kisbaconi Tájház udvarán, majd a Magyarok Világtalálkozója keretében a baróti múzeumban is. Szintén az itt készült alkotásokból ajánlottunk fel aukcióra egy jótékonysági rendezvényre a III. ERDőVIDÉK ÖSSZEFOGÁSI NAP alkalmából 3 képet: a Rácz Magda, az Albert Egon és a Benedek Tímea képeit. A mese napja alkalmával Kisbaconban szervezett tevékenység keretén belül csaknem 200 gyerek látogatott meg csoportonként-és kellett felismerje, hogy milyen meséket ábrázoltak a táborban festett mesejelenetek. Az I. Erdővidéki Alkotótábor sikeresnek tudható, ezért is kell legyen folytatása, mert a tábor kiváló alkalom a fiatal tehetségek kibontakozásához és felkarolásához.
         Én remélem, hogy az ecset, a kréta, a szén, az aqvarell, a festék, a film kezelése által alkotott képek belopják a kisbaconi táj hangulatát. A könyvet szemlélve környezetünkben érezhetik Önök is erdővidék nagyjait és így az identitás tudat valamennyijükben is biztosabb talajra talál. Mint a tábor krónikása a tábor ''bezárásána'' pillanatában én is Elek apó szavaival búcsúztam a résztvevőktől:

''Íme most tőletek
Búcsúzásom lészen .
Esztendeig nem lát ,
Ki-ki úgy megnézzen.
Amit jövendöltem, csillagokban láttam,
Onnét olvastam le
Szépen egyfolytában''

Mivel mondókámat Goethe idézetével kezdtem, hát azért végszóként szintén Goethe idézetével zárjam is.


''A búcsúzónak minden emlék drága,
Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,
Hogy emlékezzék a távolban is
Tanú lesz az érzéseiről halálig,
S egy semmi így drágább kincsé válik''

                 Antal Izabella, a tábor krónikása

A tábor résztvevői:


ALBERT EGON filozófus, a tábor művészeti vezetője, jelenleg az Erdővidék hetilap munkatársa
ANTAL ISTVÁN, a Dr. Fábián László Egyesület elnöke ,a tábor védnöke és vezetője ,valamint mecénása
ANTAL IZABELLA tanárnő, a tábor krónikása
ANTAL ISTVÁN -ZOLTÁN , egyetemista, a tábor zenésze
BENEDEK HUSZÁR JÁNOS , Kisbacon szülöttje, Benedek Elek leszármazottja,a tábor meghívottja
BENEDEK TÍMEA , egyetemista,
ELEKES ZOLTÁN , tanár, a tábor meghívottja
ELEKES ZSUZSA BEATRIX , egyetemista
FARKAS KATALIN , egyetemista
FEHÉR JÁNOS , művészettörténész, a tábor meghívottja
FEHÉR ZOLTÁN , erdészmérnök,a tábor szakácsa is
FEJES IZABELLA , a tábor zászlajának a hímzője
PÁL ATTILA , középiskolás
SZAKÁCS KINGA , divattervező technikus
SZAKÁCS LÁSZLÓ , középiskolás
SZILÁGYI PANNA , középiskolás
RÁCZ MAGDA , a tábor meghívottja
VARGA BÉLA , fotóművész, a tábor meghívottja
VERES MIKLÓS , festő, a tábor meghívottja T
TAKÓ ISTVÁN , egyetemista ,a tudományos előadások vezetője
FARKAS TÜNDE , egyetemista
és nem utolsó sorban: a kicsi ''tiszteletbeli'' résztvevő az alig 4 éves IMRE MIKOLT

Ezúton is megköszönjük mindazon kedves ismerősöknek, az Erdővidék hetilap szerkesztőségének és támogatóinknak, hogy a tábor alatt meglátogattak és érdeklődésüket fejezték ki az itt történő események iránt.
A tábor szervezői